Jó pár éve már, hogy valaki lelkendezve felhívta a figyelmemet az Ellenség a kapuknál című, sztálingrádi fronton játszódó háborús filmre. Kicsit húztam a számat, úgy gondolva, Hollywood nagyon ritkán csinált hiteles – főként – II. világháborús filmet. Meg is lepődtem a kezdeti képsoroktól, arra gondoltam, ilyen lehetett. A Vörös hadseregnek embere volt, ellátmánya kevésbé akkoriban. A kezdeti negyedóra mind látványban, mind hitelességben meggyőzött. Aztán következett a szokásos szánnivaló történet. Egy frusztrált Ilja Ehrenburg utánzat, öntudatos katonalány és a szovjet hadsereg későbbi hőse, Zajcev mesterlövész között kialakult szerelmi háromszög és a König őrnaggyal egyre inkább elfajuló személyes párbaj megkeserítette az a képzeletbeli ízt a számba. Bizonyos Btk. paragrafusok miatt kénytelen vagyok azt írni, hogy teljesen életszerű volt a világ legnagyobb csatájában, hogy német vagonokba zsúfoltak zsidókat és egy hídról belökték őket összekötözve valami folyóba. Persze a gonosz német alakja fokozatosan bontakozik ki előttünk, amíg a végén eléri megérdemelt végzete, Zajcev pedig a propaganda által mennybe megy.

Németek katonák borotválkozva és cigarettázva várják a fejlövést

A film finoman fogalmazva sem váltotta be a reményeimet, a fenti képsorok pedig pontosan megfeleltek annak a hollywoodi filmekben kialakított képnek, hogy a német katonák tök hülyék voltak. Vagy össze-vissza, üvöltözve rohangálnak egy géppuska előtt, amíg halomra nem lövik őket, vagy – ebben a filmben – minden fedezékről elfeledkezve megvárják, amíg a szovjet propagandisztikus hős egyenként fejbe lövi őket. A film – melynek megtekintését senkinek nem ajánlom – pusztán azért jutott eszembe, mert a Bazsóval készült interjúban elhangzott a finn-szovjet ún. téli háború, ahol magyar önkéntesek is harcoltak. Utánanéztem az interneten, hogy bővítsem ezzel a háborúval kapcsolatos ismereteimet, így akadtam Simo Häyhä nevére. A Fehér Halál becenevű finn tizedes ékes bizonyítéka annak, hogy Hollywood betegesen vonzódik a bolsevik típusú hősiességhez. Hitük rajta, nekünk nem, ezért is gondoltam, ideje mítoszt rombolnunk.

Simo Häyhä (1905. december 17.-2002. április 1) becenevén „Fehér Halál”, oroszul Белая Смерть (Belaya Smert), finnül Valkoinen kuolema. A Fehér halál nevet a szovjet hadsereg akasztotta rá. Finn katonaként a világ legeredményesebb mesterlövésze volt. Häyhä a II. világháborút megelőző finn-szovjet határ közelében lévő Rautjärvi városban született és 1925-ben lépett be a finn hadseregbe. A Téli Háború (1939-1940) idején mesterlövészként szolgált a szovjetek ellen.

Teljesen fehérbe öltözve -20 és -40 fok között végezve „munkáját” 505 – hitelesített fejlövéssel megölt – szovjet katona lett áldozata. A nem hivatalos finn frontvonal mentén a Kollaa harcmezőn Häyhä 542-re emelte sikeres és hiteles fejlövései számát. Häyhä egy szovjet mintára gyártott finn M28-as típusú Mosin Nagant puskát használt, finn becenevén Pystykorva-t, mivel eme puska kiválóan megfelelt alacsony termetének. Jobban szerette a nyílt irányzékokat, mint a célzótávcsövet, így kisebb célpontot nyújtott (a célzótávcső használatához a mesterlövésznek meg kell emelni a fejét ezáltal nagyobb célpont), továbbá a távcső lencséiről visszaverődő fény felfedheti a lövész pozícióját.

Mesterlövész  „munkálkodását” leszámítva még további kb. 200 szovjet katonát ölt meg géppisztollyal, mellyel áldozatai számát 700 fölé emelte. Mindezt  nem egészen 100 nap leforgása alatt, míg sérülése miatt vissza nem kellett vonulnia. A szovjetek számos kísérletet tettek likvidálására, először mesterlövészeket küldtek ellene, őket Simo sorban elintézte. A helyzet addig fajult, hogy komplett tüzérségi csapásokkal próbálták túlvilágra küldeni. A szovjetek legnagyobb sikere az ügyben az volt, mikor Häyhä-t eltalálta egy gránátrepesz és széttépte a kabátját, de maga egy karcolás nélkül megúszta. 1940. március 6-án Häyhä-t állkapcson lőtték, a lövedék súlyos sérülést okozva  elhagyta a koponyáját.

Simo Häyhä, avagy a Fehér Halál

A finn katonák szerint „hiányzott a fél feje”.  Häyhä március 13-án nyerte vissza eszméletét és mire felgyógyult a háború véget ért. Nem sokkal ezután Carl Gustav Emil Mannerheim marsall léptette elő tizedesből alezredessé. Finnország történelmében soha senki nem kapott előtte ilyen előléptetést. Nemzetközi sajtótájékoztatón egyszer a kilencvenes években megkérdezték tőle újságírók, hogy minek köszönhető az elképesztő találati hatékonysága. Simo rájuk nézett, majd ennyit mondott anyanyelvén: „Harjoitus.” (Gyakorlás.). Simo fél feje, állkapcsának negyven százaléka, valamint (egyetlen kivétellel) az összes foga ekkor már régen fémből, porcelánból és gyantaszegény skandináv lucfenyőből volt.

Rekordjáról csak annyit mondott:

 

„Én csak azt csináltam amit mondtak, de olyan jól ahogy csak tudtam”. – Simo Häyhä

Eredményeit a keleti front legnagyobb orosz és német ászainak sem sikerült túlszárnyalnia. Csak összehasonlításképpen: a Jude Law által megformál Vaszilij Zajcev „mindössze” 400 fejlövést tudott összehozni, míg a világ második legnagyobb mesterlövésze Iván Szidorenko  már 500-at.

Simo Häyhä 2002. április 1-én, 97. életévében hunyt el, azóta is birtokolja a Föld legsikeresebb mesterlövésze címet.

MAGYARázat blog nyomán (MAGYARázat.info elődje)

ifjabb Zentai
VasiHazafi.hu